Sir Arthur C. Clarke
Arthur Charles Clark 1917 december 16-ám született Mineheadben, Angliában A halhatatlanok közé a 2001: Űrodüsszeia című műve emelte, melyet aztán három folytatás követett. (2010, 2061, 3001) Az Űrodüsszeia részletesen foglalkozik az földi életet befolyásoló idegen kultúrákkal. A műben ezen idegenek "követe" egy fekete hasáb alakú tárgy, a Monolit. (részletesebben olvashatsz a műről az oldalon)
A Második világháború alatt aktívan részt vett a radar kifejlesztésében, és ennek szellemében írta meg első, és egyetlen nem science fiction regényét is, a Siklópályát (Glider Path). Ekkor már foglalkoztatta a földkörüli pályára állított műholdak ötlete. Már a '40-es évelben megjövendölte az ember holdraszállását. Akkoriban senki nem vette ezt komolyan Az eseményt 2000-re datálta, mint tudjuk ez jóval előbb valósággá vált.Clarke 1956-ban egy félresiklott házasságot követően költözött Srí Lankára, az akkori Ceylonra, ahol egy üzlettársánál és annak családjánál lelt otthonra. Itt az írás mellett a búvárkodás lett a szenvedélye. A '60-as évektől egy gyermekkori betegség utóhatásai, az úgynevezett post-polio szindróma miatt kerekesszékbe kényszerült író rájött, hogy a búvárkodás nagyon hasonló élményt ad, mint amit a világűr súlytalanságában tartózkodó űrhajósok átélnek. "A víz alatt tökéletesen működök" - mondogatta. A szenvedélyből idős napjaira egy vállalkozást farigcsált, létrehozva saját merülési cégét. Barátaival, rajongóival és a külvilággal számítógépen tartotta a kapcsolatot, minden reggel végigböngészve e-mailjeit és az internetet. Kilencvenedik születésnapján három kívánsággal állt elő: Érjen véget a Srí Lankán pusztító polgárháború, alkalmazzon a világ tisztább energiaforrásokat, és találjanak bizonyítékokat a földönkívüli lényekre. Egy interjúban elmondta, egy hajszálából DNS mintát vetetett, amit ki akar küldeni a világűrbe.
"Egy nap egy szuper civilizáció talán ráakad erre az emlékre, és talán létezhetek majd egy másik időben"Roy Scheider
A rendkívül karakteres arcú, kétszeres Oscar-jelölt színész 1932-ben született a New Jersey állambeli Orange-ben, édesapja német, édesanyja ír származású. Roy Scheider gyerekkorában sportolóként képzelte el a jövőjét, a baseball, az úszás és a box volt a legfontosabb számára (híres orrát egy ifjúkori boxmeccs során "szerezte"), míg felfedezte magának a színészetet. Egy diákelőadás kapcsán figyelt fel rá Joseph Papp producer, aki szerepet ajánlott neki a New York-i Shakespeare Fesztivál Romeo és Júlia előadásában, melyben Mercutio szerepét alakította. Ezután különféle társulatokban játszott, beutazta Európát és Dél-Amerikát, és III. Richárdtól kezdve Harold Pinterig műveiig egy sor klasszikus és modern szerepben kipróbálhatta magát. Néhány televíziós munka után a vásznon az 1964-es Curse of the Living Corpse című borzalmas horrorfilmben debütált, melyet még jó néhány hasonlóan színvonalas horror és maffiafisztori követett. Az áttörés 1971-ben következett be, amikor a Klute című filmben eljátszotta Jane Fonda stricijét, és már ugyanebben az évben Oscarra jelölték a legjobb epizódszereplőként William Friedkin Francia kapcsolat című mozijában nyújtott teljesítményéért, ahol Gene Hackman volt a partnere. Steven Spielberg 1975-ös kasszasikere, a Cápa tette világsztárrá, ahol az üdülőhelyi parti rendőrség főnökét alakította. Egy évvel később izgalmas szerepet kapott Dustin Hoffman oldalán a Maraton életre-halálra című thrillerben John Schlesinger jóvoltából, majd hogy elkerülje a beskatulyázást, az 1979-es Bob Fosse rendezte Mindhalálig zene című produkcióban eljátszotta legkedvesebb szerepét, mely talán pályája máig legjelentősebb alakítása volt. A megszállott rendező-koreográfus (Fosse alteregója), akit a hajszolt élet, a szex és a munka infarktusba visz, és aki élet és halál közt a műtőasztalon vizionálja élete nagy művét, alapvetően eltért korábbi és azóta eljátszott szerepeitől. A 80-as évek kevésbé jelentős munkákat hoztak: többek közt a Badham-féle Kék Villám, a Cápa feledhető folytatása és a 2010: Űrodüsszeia (Kubrick filmjének folytatása). Scheider talán ott "hibázta el", amikor az utolsó pillanatban visszamondta az 1979-es A szarvasvadász főszerepét (nem értett egyet a történet befejezésével), melyet végül Robert De Niro kapott meg. A színész persze azóta sem tétlen, de a 90-es években már "csak" jelentős epizódszerepek fűződnek nevéhez. Játszott az Oroszország házban, Cronenberg Meztelen ebédjében és a John Grisham féle Esőcsináló adaptációjában. Három gyereke van, és a közönség leginkább az 1993-ban indult SeaQuest című sci-fi sorozat Bridger kapitányaként ismeri.
